Csak csöndben boldognak lenni...

"Magunkban félszárnyú angyalok vagyunk, szárnyalni csak úgy tudunk ha összekapaszkodunk."
Ez az ami most nagyon jellemzi lelkiállapotomat. Bár van egy szárnyam ami most hiányzik, de azt leszámítva annyira csodálatos ami most történik velem. Már nem félek leírni, már nem félek bízni, mert tudom h kellek neki. Igen, én. Neki. Szóval Ő lenne, aki most teljesen kitölti gondolataimat. Szeretnék neki megmutatni mindent,ami nekem fontos, szeretném ha látná azokat a csodálatos dolgokat amiket én átélek, mert kevés ember van aki úgy megérdemli mint ő. Nem szeretnék mást, csak adni neki, és megtanítani őt kapni. Nagyon különlegese embert ismertem meg benne, és szeretném mégjobban megismerni. A kis dolgokat is, amiket csak az tud a másikról, aki sok időt töltött el vele. Kézzel v csípővel csukja-e be a hűtőt, hogyan mos fogat v mi a reggeli rutinja a saját otthonában. Tudom, ehhez még sok idő kell, de szép lassan talán....
Karácsony van. Ezért is jár mostanában egész nap a fejemben a fenti idézet. Ez most fantasztikus karácsony lesz. Nagyon rég nem éreztem már ilyen jól magam itthon, érzem h büszkék rám. Tudom h van kivel megosztanom ezeket a napokat (barátok, család, Ő) és ettől egyszerűen boldog vagyok. Tudod: csak csöndben boldognak lenni....
Ennyi.