SZTE BTK komm-spany

Most, hogy letelt az 5 év, lassan véget ér ez a korszak, számot kéne vetnem, hogy hogyan is zárul. Ha azt nézem, hogyan kezdtem és hogyan végzek nagyobb különbség nem is lehetne. Gólyatáborból szegedre csöppenve, éltem haltam a spanyol nyelvért, a szakért, az emberekért. A latinórai gumicukrozásért, a hátsó soros beszélgetésekért. Ketten egy emberként léteztünk alizzal, nem volt hét jate nélkül. Kommunikáció szakon nem is igazán tudom, hogy kivel voltam jóban, talán egyedül dórival, mert ő spanyolos is volt. Nem szerettem különösebben a szakot, kizárólag a kötelező órákra jártam be, és még három év után is akadt olyan csoporttársam akinek még az arca sem rémlett. 5 év elteltével kiráz a hideg ha spanyolul kell olvasnom, vagy írnom, kizárólag azok az emberek maradtak meg a szakról akikkel másmilyen kötődésem is van, és az elmúlt fél évben egy kezemen meg tudom számolni hányszor jártam a tanszéken. Ellenben mára kommunikációs csoporttalálkozót szerveztünk annával, ezzel a diplomámmal szeretnék dolgozni, megírtam egy jókis szakdolgozatot és van pár tanár akik nagyon fognak hiányozni. Hozzátett a szak ahhoz aki lettem, elképesztően jó élmények kötődnek hozzá és imádok a btk büfében üldögélni, összefutni emberekkel és bögrés kávét inni. Az elmúlt két évben sok embert ismertem meg innen, jó embereket, akik nem feltétlenül a barátaim vagy bizalmasaim de akiket sajnálni fogok ha megszakad a kapcsolat.
Mindeközben egyéb változások is történtek a kezdet és a vég között. Emberek jöttek mentek, maradtak (hál az istennek), lett egy olyan szobám és albérletem amit soha nem fogok elfelejteni (nem a lakás miatt), lettek barátaim akik sokat jelentenek, és még néhányszor a lelkemet is összetörték (ahogy én is másokét), de hát ez így van jól... 3 év kevés lett volna, de egy félévvel sem tudnék több időt itt tölteni! Nem hiszem, hogy kihasználtam volna minden egyetem adta lehetőséget, de azt viszont igen, hogy emlékezetes 5 év volt amit Szegeden töltöttem.