El kéne köszönnöm, de mégis hogyan? Nagy beszédíró voltál, gyerekkoromban (sőt a mai napig) mindig zavarba jöttem a beszédjeidtől, jajj papi - gondoltam magamban, de mégis, mikor férjhez mentem el sem tudtam volna képzelni az esküvőnket a beszéded nélkül. Azóta is emlegetik a barátaim h hogy megrígattad őket. Szóval hogy is lehetne elköszönni életem legnagyobb beszédírójától?
Nem kérdés, nyomott hagytál a világon. Az orvos, akire régi betegei ilyen szeretettel gondolnak vissza, az apa, akit a gyerekei barátai is szeretnek, a barát, akit felnőtt, komoly férfiak siratnak. Ott vagy minden egyes megkötött nyakkendőben, ott vagy minden precíz mozdulatomban. Látom grimaszod, mikor késsel vágok a porcelánon, és látom, ahogy a volán mögött szabad szívvel élvezed a hangos zenét. Velem leszel, akárhányszor megyek az M5-ös autópályán, és akárhányszor betűröm a nadrágot a zokniba. Ott vagy minden mosolyomban és végül Simon tengerkék szemében.
Dolgozni csak pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen úgy érdemes. Ezt írtad gyerekkoromban az emlékkönyvembe. Így éltél, dolgoztál, neveltél, szerettél. Ígérem én is így fogok és unokádnak is ezt tanítom majd.
skip to main |
skip to sidebar
Az élet mit sem ér néked Ha másként álmodtad, és másképp élted.
"Elhiszek mindent, amit csak mondanak nekem. Szeretem, ha szokatlan dolgokat hallok. Álmélkodásra való képességemnek nincsenek határai. Nincs, ami hidegen hagyna. Épp ellenkezőleg: óvakodom, nehogy a képzeletemet bármi is korlátok közé szorítsa. Nem az a dolgom, hogy mindenben rendet teremtsek: a magam világa is kusza és változékony. Annyi biztos, hogy nem vagyok a világos gondolkodás embere, fenntartom magamnak a jogot, hogy ellentmondjak önmagamnak. Nem szándékozom hagyni, hogy megfosszanak attól a jogomtól, hogy ostobaságokat beszéljek, és teljes tisztelettel kérek engedélyt, hogy olykor-olykor tévedjek."
About Me
- sisy
- Az élet mit sem ér néked Ha másként álmodtad, és másként élted.
No comments:
Post a Comment