Megijedtem. Egy éven keresztül feltétel nélküi bizalmat éreztem. Megszoktam h ez nem jelent problémát. Ennek vége. És nem gondoltam bele, h ez a fajta bizalom hogy kezdődik. Nem rögtön ott indul h feltétel nélkül megbízom benne, ehhez idő kell. Megijedtem, h újra sérülhetek, h csalódhatok megint emberekben, és egyedül maradhatok. Megint. Azt hittem h csak nekem kell figyelnem, h ne bántsam meg, de ez oda-vissza játék. És ő is visszavonulhat, és ő is mondhatja h ebből mégsem kér. Tudom, h nem kéne ilyeneken gondolkoznom, de váratlanul ért. Még nem ismerem egyáltalán, de megakarom ismerni. Nem akarom, h csak úgy elvesszen vmi, ami nagyon jól kezdődik. Tudom, csak szép lassan, türelmesen. Mindent: a megismerést, a bizalmat, a közelkerülést. De félek, és rájöttem, h ezt nehéz lesz megint kiölnöm magamból. Türelem, odafigyelés, és minnél kevesebb gondolkodás:) Mert ilyenekbe csúszok bele...