Dőlnek le a gátak . Hihetetlen. Türelemmel kivártad amíg eltávolodom a (közel)múlt szellemétől, nem szóltál semmit amíg még nem ment. Kevesen képesek erre. Nagyon kevesen. Egyre több mindent ki mersz mondani pedig nem könnyű neked, tudom. Ez nekem könnyen megy, de én sem mondok ki mindent, megtanulom újra a szavak valódi jelentőségét. Újra értelmet nyernek, pedig sajnos már elhasználtam őket. Túl könnyelműen. De melletted figyelek erre, mint sok minden másra, és így tanulok tőled. Nagyon sokat. Azt mondtad ne köszönjek semmit, mert én hozom ki belőled, de Te kellesz ahhoz h bármit is tegyek. Ez oda-vissza játék. Alíz szokta mondani: "Rád sem ismerek" -és mosolyogva mondja, örülve a boldogságomnak, és ez nagyon jó. Sok dolgot máshogy csinálok mint ahogy eddig tettem, és ez a legizgalmasabb benne. Hogy képes vagyok rá. Olyanokra amikhez eddig nem volt türelmem, elég kitartásom, vagy csak egy partnerem hozzá. És könnyedén megy, nem eröltetett. Nagyon különleges és izgalmas, és az a legcsodálatosabb, h ahogy telik az idő egyre inkább az lesz....
Kiváncsian várom a folytatást. Minden egyes pillanatát. Veled.