Nem omlott össze, csak porszem került a gépezetbe.... Még nem tudom mit tudok ezzel kezdeni, egyenlőre csak várok, és próbálok helyesen cselekedni... Az a baj, h nem tudom mi a helyes, nem tudom mit várnak tőlem. Valaki azt h mosolyogjak, valaki azt h csak legyek önmagam, valaki azt h olyan legyek amilyen nem biztos h tudok lenni. Az a baj h ezek kizárják egymást. Idő kéne, emberek, szeged és egyetem nélkül, h végig gondoljam h valójában mit és kit szeretnék. De az biztos h ismét érzem h kik az igaziak, és kik nem annyira. A szeptemberi 2 emberhez képest bejött bejött egy 3dik. Ő egészen máshogy áll mellettem. Nagyon erősen. Csak rossz látni h ennyire nem tud szabadulni mások problémáitól. De itt a szerda, meg a péntek és a következő kettes esték, és akkor minden tökéletes és csodálatos. Kicsit megszabadulunk a külvilágtól. Ezek nélkül minden nehezebb és elviselhetetlenebb lenne.
Örülök h ma tudtam többet Nézsivel lenni. Nem fogok belemerülni a saját kis problémáimba, tényleg odafigyelek rá, és nem hagyom h egyedül érezze magát. És minden maradék energiám ezentúl arra fogom fordítani h rendbe hozzam a dolgokat. Nekem van egy nagyon erős támaszom, sok erőt ad. Úgy érzem h ha van erőm, meg kell próbálnom helyre hozni a dolgokat. Tudom h sokmindebe nem szólhatok bele, vagy kevés vagyok dolgokhoz, de megpróbálhatom. Ha nem is megoldani a problémájukat de legalább néha-néha elfeledtetni őket, adni nekik egy-két felhőtlen estét. Első próba a csütörtök. Majd meglátjuk hogy alakul...