Nem írtam egy darabig. Az sem biztos h most befejezem. Ha írok minden igazzá válik, ami körülöttem van. Egy barátság elveszett, egy barát szenved, egy társaság szertefoszlott. Nem viselem jól a változásokat. De ha akarom, megláthatom a különleges dolgokat: lehet h elveszett, de az is lehet h átalakult, és ha tavaly tudtam adni valamit az életéhez, amitől jobb vagy több lett, akkor már megérte. Remélem így van. Egy barát szenved, de ha sikerül mosolyt csalnom az arcára, úgy érzem tettem valamit. Egy kis kéz ami szeretné kihúzni minden roszzból. Egy társaság szertefoszlott, de az emberek nem tűntek el mellőlem. Sokat változtak, talán néhányan távolodtak, de néhányan közeledtek. Az ami olyan fantasztikus volt a társaságban, hogy ilyen embereket ismerhetek meg, ez most is megvan. Csak többet nem leszünk kilencen.... Sirás a torkomban. Ezeket el kell fogadnom.
Ami jó ha igazzá válik, és már azzá vált, az Ő. Olyan szavak jutnak eszembe, mint biztonság, stabilitás, két fél egy egészben..... Ő tudja és én tudom, ez elég. Hogy mit tudunk? Az a mi titkunk....
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment