Szval távol levő személyek imaginárius tekintetétől kísérve élünk. Pontosabban csak páran, az álmodozók. Először elgondolkodtam rajta, amikor egy wiwen olvastam, aztán, amikor egy bizonyos vkinek ez volt a kedvenc könyve. Aztán eltűnt, és elfelejtettem. Most végre elolvastam a könyvet, és ismét elgondolkodtam rajta, hogy pontosan mit is jelent. Három oldalról nézhetjük: hogy másnak mit jelent; nekem mit jelent, és hogy Kundera mit akart mondani. Bevallom az utolsó érdekel a legkevésbé, hisz azt úgysem deríthetjük ki. De vajon nektek mit jelent? Egy ideált, egy elképzelt „égi tekintetet”, vagy azt h talán így sosem vagyunk egyedül? Röstellem, de be kell vallanom, hogy nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy számomra mit mond ez a Kundera által besorolt negyedik csoport. Talán h van a fejünkben egy kép, egy ideál vagy egy személy, ami/aki súlya alatt élünk, és próbálunk úgy dönteni és cselekedni h annak megfeleljünk. Cseppet sem számít, hogy ez valós kép-e vagy sem, a lényeg h bennünk az. Vagy félreértem? Szerintetek?
Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
2 comments:
Szerintem kétfelé lehet osztani az embereket. Van aki mindig megkérdezi, hogy WWJD. ÉS ennek a fejében lévő ideálnak akar megfelelni, amit hívhatunk elveknek, lelkiismeretnek. Elvek, lelkiismeret: ezek a típusú emberek ezekből építenek fel (nem tudatosan) egy személyiséget, egy viselkedésmintát, aminek meg akarnak felelni. A másik fele pedig szerintem az öntörvényű, makacs, másoknak soha megfelelni nem akaró ember. Az már más kérdés, hogy ezek az emberek is ragaszkodnak egy viselkedésmintához, egyfajta személyiséghez (makacsság, másság stb.), úgyhogy igazából ők is az első csoportba tartoznak. Úgyhogy végülis mindenki egy felépített személyiségnek próbál megfelelni. Na EZ volt bölcsész, és talán érthetetlen... :) De én így gondolom. :)
épp most olvasom ezt a könyvet... és belőlem csak érzéseket vált ki, gondolatokat alig...
talán más lesz, ha majd befejeztem, akkor mindenképpen megírom :)
Post a Comment