Monday, August 25, 2008
válaszra várva
Miért vágyom tiszta lapra, ha nem megy ez nekem? Nem tudom mire számíthatok, jó-e ha írok, és jó-e amit írok, mi az ami neki kell, és én kellek-e neki... Nincs bizalom, nincs nyitottság, félelem és kérdés viszont annál több. Ez régen is így zajlott? Vagy akkor könnyedebben vettem az ilyen akadályokat? Biztosabb lettem volna önmagamban? Az egyik oldalam azt mondja, hogy tényleg szeretném megpróbálni, mert megfogott. Azt éreztem a hét elején, amit kell, kis pillangó, kis izgalom, és jó várakozás. De ott a másik oldalam, aki azt érzi, h minek erőltetni ezt a dolgot? Így is kevés időm van a dolgaimra, mindjárt egyetem, kevés idő pesten, meghát egyáltalán illünk egymáshoz? A legrosszabb megoldás az, amire most a legtöbb esély van: ő dönt úgy h nem kellek...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
7 comments:
szurkolok, fingers crossed :)
hasonló cipűű :)
ááá azóta valóban esélytelenné vált a dolog. De köszi:-) túl szép lenne, ha ilyen könnyen találnék valakit, félek ez hosszabb menet lesz...
és nekem meg sem irod, h esélytelenné vált??nehogymá az a pár ezer kilométer megállitson egy email irásában, fiam!!! azonnal számolj be!
kb akkor kaptad meg a beszámolómat amikor commenteltél:-) Ebben bezzeg egyszerre időzítünk:-)
Egyetértek. Nekem is a minap próbálta meg leegyszerűsíteni valaki, hogy hogyan találom meg az igazit, és milyen könnyen. Hát nem így működik, szerintem sem.
Mondjuk túlboynolítani sztem sem kell, bár asszem hajlamos vagyok rá.:-) Talán csak türelem kell, és h ne akarjuk görcsösen megtalálni. Vagy mittomén, olyan sok oks válasz van erre, de a gyakorlat az más:-)
Naezaz. :)
Post a Comment