confessions... 5

Mostanában néha azon gondolkozom, hogy mire lehetek büszke, amit én értem el, csináltam, alkottam, stb... És nem sok dolgot tudok felsorolni. Két év tánc a Madách musical tánciskolában és h, mielőtt otthagytam szeged miatt, feljebb akartak rakni egy kategóriával. Azt tanulom az egyetemen amit elterveztem, ami érdekelt. Azzal a fiúval keringőztem akiről szólt a gimi, mert meg mertem kérdezni. Ezek kicsit banális dolgoknak tűnhetnek, nekem mégis fontosak. És még egy: szüleim 25. házassági évfordulós bulijuk. Amire a legbüszkébb vagyok azaz ajándék, de az egész estére is. Nem gyerekként viselkedtünk, se a bátyám se én: foglalkoztunk a vendégekkel, táncoltunk a szüleinkkel és barátaikkal, intézkedtünk ha kellett, és ők rettenetesen büszkék voltak ránk. Soha nem éreztem még azt, amit akkor este. Ajándékba egy albumot kaptak tőlünk, amiben benne volt az összes barátjuk, akik ott voltak a 25év alatt, és a képeik melletti oldalra mindenki írt vmit. Leginkább idézetet, jókívánságokat. Nem kis munka volt megszervezni h időben mindenki írjon bele, ketten csináltuk a bátyámmal. Vacsi előtt adtuk oda nekik, a többiek ajándéka után. Minden fogás közt felolvasott belőle egy-két irományt a mamám, miénk volt az utolsó:



"Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, aki számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De olyan is van, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyülölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa."
/Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret/

Megpróbáltunk ezzel az albummal méltó emléket állítani az elmúlt 25 éveteknek és azoknak, akik végigkísérték és gazdagították az életünket. De még ez is kevés. Nem lehet egy tárgyba vagy gondolatban beleönteni mindazt, amit kaptunk tőletek. Megtanítottátok milyen elvek szerint éljük az életünket, hogy mik azok az értékek, amik mellett nem mehetünk el. Megmutattátok, hogy könnyebb minden ha szeretet vesz körül, és hogy ez a szeretet 25 év után sem múlik el. Példát mutattok minden szempontból, és ez a legtöbb, amit valaha is kaphatunk tőletek. Köszönjük ezt Nektek,

Szilvi és Balázs



Mamám nem tudta felolvasni, anniyra sírt mikor először magában elolvasta, így én olvastam fel. Hihetetlen érzés volt, hogy nem csak a szüleim sírtak, hanem mások is. Nem tudom leírni, milyen volt, és nem is adná vissza bármit írnék, de az biztos, hogy nagyon boldog voltam aznap este....