Első hét

Most jöttem rá, h ma egy hete indultam el otthonról. Sokkal többnek tűnik.....
Szóval az elmúlt 1 hét: nagyon megszerettem Alicantét, megismerkedtem a környékkel, átvettem a lakást, berendezkedtem (=a szobámban tartózkodó mind2 szék tele van ruhákkal amiket ledobáltam), megvolt az első itteni főzésem, fürödtünk a tengerben nappal is és éjszaka is, az első tengerparti berúgás, ami alkalmával elvesztettem a spanyol mobilom és a fényképezőgépemet, megismerkedtünk jocival akivel igazán jó lesz az 5 hónap, és 4 olasz emberkével akik szintén nagyon jófejek, megtörtént az első egyetemi tájékoztató ami visszarázott a papirmunkával és ügyintézéssel teli ösztöndíjprogramba, bejártuk a campust ami eszméletlenül gyönyörű (zöld fű, pálmaligetek, otthon elképzelhetetlen büfé), és ma először sikerült kinyitnom a ház bejárati ajtaját (mert hogy eddig nem ment, mert nagyon trükkös). Címszavakban ennyi.
A hét első felében nagyon egyedül éreztem magam. Ez azóta már elmúlt de akármennyire jó itt nagyon honvágyam van. Tudom, eszméletlen mázlista vagyok h itt lehetek, ki is fogom használni és szeretem is az egészet, de van egy-két dolog ami nagyon hiányzik... Például a család.
Várom már h beinduljon az egész, h átlássuk h milyen órákra kell járni és belerázódjunk az ittlétbe....