10edik

2008. Érdekes tábor volt az idei. Nem tudom, most érdemes róla írni, még mikor nagyon friss (és fáradt) vagy majd később mikor minden lenyugszik.

Kezdjük ott h nagyon kevesen voltak. Féltem tőle, h mennyire fognak vajon hiányozni a megszokott emberek, de bevallom így is tökéletes volt a tábor. Egy részről, mivel kevesen voltunk, nagyon nyugis volt a hét, sok alvás, sok nádas, és sztem az eddigi legtöbb nevetés. Másrészről elég sűrű egy hetünk volt. Nem egy és nem kis dolgok történtek, de csak szűk körön belül, nem volt semmiféle kollektív pletyka, utálkozás, vagy balhé. Szép csendben zajlott a vihar. Gyapi történéseiről nem írok, hisz az nem az én feladatom. De ne aggódjatok, méltó voltam saját magamhoz és alkottam elég szépen.

Kezdjük ott h a nagy fogadalmam, miszerint én Vele Ott biztos h nem, laza 2 napig állt. Aztán sikerült elcsábulni. Jó este volt nagyon, és egyre biztosabb vagyok benne, h ezeket a dolgokat igenis meg kell egyszer beszélnünk. A lényeg h Kicsi nehezen viseli ha más is kiszemel magának. Bejött a képbe egy másik fiú. Rendes, aranyos, vicces, de nem. Mert csak nem, és igyekeztem nem belegyalogolni a lelkébe, és magamhoz képest viszonylag sikerült is megtartanom egy elfogadható szintet. De nagyon jókat viccelődtünk, és lesz egy szigetÜNK, na meg császárné vagyok és anyagias. Örülök, h kicsit jobban megnyílt idén, mindig is érdekelt h milyen ember lehet. Szval ez eléggé baszta Kicsi agyát, de azért őt sem kell sajnálni, nem fiú aludt ám mellette. Aztán eljött a szombat. Koncert + hatvaniak + fekete pólós Híróm + alkohol = hibák halmozása. Szarul jött ki a szitu. Nekem okosabbnak kellett volna lennem, a Hírómnak közeledőbbnek, kicsi befolyásolás, és buktam az estét. Híróm nem mentett meg pedig akart volna, és szarul éreztem magam az egész miatt. Reggel fél6tól a napon félálomban gondolkodtam, h vajon miért történtek úgy a dolgok ahogy történtek. Miért sajnálom annyira h félreértettük egymást és nem történt semmi, amikor nem is ismerem, egy éve láttam utoljára és akkor is csak egy estére. Túlzottan rákészültem lelkileg. Nem hallgattam az ösztöneimre. Nem tudom, csak azt h elbasztam, de tulajdonképpen nincs következménye, semmi rossz nem történt és mégis nagyon rossz. De amúgy nem is volt baj h kimaradt, tanulnom kell belőle. Meg könyörgöm, ez csak egy darab este, semmi több. És abszolút nem jöttem haza rossz szájízzel.

Egy táborban sem nevettem ennyit, Zsuzsival a pisiléseink, mert Imre mindenki Hírója, csináltunk csapat tetkót, akik aztán később szellem harcosok lettek, és a farkas baszás és az új poén, na meg a túros csusza-túrós bukta, és láttátok a john rambot? meg Ákos mondta már h milyen fasza az új fürdőgatyája és h vesz egy új fényképezőt? Na meg az új evezési módunk, amivel ugyan haladni nem lehet de nagyon vicces volt, a felelsz v merszezések, Newgirl, 50es sorozatok és a kukactestű Potter. A-B-C-D tervek, a kezdő vbk-ák, a retina-égető vaku, amit Szilvi szemrebbenés nélkül bír, Tölti&András love forever ajándék, a hallgatózó Juditka, és „sima tenyér a hátamhoz ér … valami véget ért, valami fáj”, az esti fogmosások, Brad Pitt, Idegölő-hajrázó Deni, mókák és vadságok.

Szombaton olyan hatalmasat tomboltam, amire már nagyon rég óta szükségem volt, 4órán keresztül megállás nélkül ugráltam rock zenére, nagyon-nagyon jót táncoltunk Gyapival, amit remélem nyáron még többször is meg fogunk ismételni, és igazán kiadtam minden feles energiát. Sokat beszélgettem Ákossal, azt hiszem valóban egyenrangúak lettünk, és Gyapival nagyon jól megértjük egymást. Ha visszaemlékezünk a tavalyira akkor beszélni kell Márkról is. Az első három nap kritikán alulian viselkedett…. Szánalmasra itta magát, idegesített ha megszólalt, és az ahogy tette az agyát. Aztán szerda délután kialudta kicsit az alkoholt, és szerintem rájött h túllépett egy határt, mert onnantól kezdve rettenetesen normális volt, és kicsit visszatért az aki volt régen is. És szeretnék vele nyáron többet találkozni és beszélgetni, mert a barátom, akármit is csinál. Kicsi meg asszem érdemel akár egy külön bejegyzést is, mert az már átlépte a tábor határait.

Mindent egybe vetve, visszatért a tábornak az a szeretet hangulata ami tavaly nekem valahogy nem volt meg. Méltó volt 10edik alkalomnak. Jövőre, veletek, ugyanitt!

Ps.: Ma jöttem haza, 2 és fél órát aludtam, és józan sem voltam tegnap, szval ha néhol kissé zavaros, bocsátsátok meg nekem:-)