3 pasi 3 kérdés

1.- Mikor az embernek szüksége van közelségre, vágyik egy kapcsolatra, gyengédségre, figyelemre, akkor nagyon nehezen utasítja azt vissza, még akkor is ha nem tudja viszonozni és tudja h az egész csak önzőség. Játszik a másik érzelmeivel. Ugyan szolídan, igyekszik kordában tartani, de akkor is csak játék. Hogy legalább egy-egy este erejéig érezzen egy ölelést, és h kell valakinek. Az ember hülye. Mondjuk ki, hülye vagyok. Itt van egy srác, aki korrekt, megbízható, vicces, jófej, kedves, gondoskodó, van benne egy kis őrültség és kihívás, és mégsem kell. Nincs meg az a szikra, vagy hogy szokták ezt mondani. Miért nem kell az ami egyszerű, elérhető és jó? Nem szabad egy picit sem adnom alá a lovat, nincs több együtt alvás, közös sziget és meglepi szendvicsek. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

2.- Az örök kérdés. Hol húzzuk meg a vonalat a barátság és a szerelem között. A viszony két barát között micsoda? De barát az, aki nem bírja nézni, ha a másik valaki mással is jól érzi magát? Majdnem egy éve kezdődött. És ismét hülye vagyok, mert már az elején sem tudtam a dolgot irányítani. Csak nem éreztem ezt súlyosnak, mert azt hittem én nem sérülhetek. Noot. Érdekes foldulatot vett idén nyáron ez a dolog. Már nem csak arról van szó, h ő sérülhet, hanem az is felmerült, h én sem akarok sérülni. Vannak dolgok amik nekem sem esnek ám jól, holott pontosan ismerem, tudom h mit kell komolyan venni és mit nem, és ezeket még mindig tudom, nincs komoly veszély, de nem éri meg a kockázatot. Egyetlen dologtól félek igazán. Nem akarok kiesni az élketéből, nem akarom h elfeljtse h valójában kicsoda és h mire képes. Nem akarom h irányt vesztsen, és h elfelejtse a lelkiismertét. De okos leszek, és megtaláljuk a megfelelő megodlást, csak meg kell húzni a határt. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.

3.- Van olyan ember az életetekben aki nem behatárolható eg kapcsolati kategóriába sem? Nekem van egy. Sokat írtam róla az elmúlt egy évben, sokszor rosszakat, mert nem volt problémamentes a kapcsolatunk tavaly nyár óta. De egy hete történt valami. Egy vonatút, és valmai a helyére került. Hosszú ideje, most először láttam a szemében ugyanazt az embert aki mindig is volt. Igen, megváltozott nagyon, nem tévedtem, de nagyon jó volt hallani, h ezzel ő is tisztában van. Érzi h ez nem ő, hogy valami nincs rendben az életével. Csak a kiutat nem látja még. Nem vonok vissza semmit, amit mondtam az elmúlt egy évben róla, rólunk, magamról, de örülök h most az egész letisztult. Ő még mindig Ő az életemben, nem barát, nem szerelem, nem szerető, csak Ő. És kész vagyok arra h újra bele lássak, h megint bízzak abban h ismerem és h ő is engem. Egy apró bökkenő: megint szilvit akarok korszakát éli, pont most amikor ráébredtem h én ezt nem akarom előről kezdeni. Nem róla van szó, egyszerűen csak többet nem akarom megszívni h átlépem a határokat. Már háromszor is kiderült, h nem tudom én az ilyen kapcsolatokat irányítani, se gyakorlatban, se magamban. És a legjobb, h ezt végre volt erőm meg is mondani. Őszintén, mint régen. Mert biztos vagyok benne h mit akarok, és abban nincs szex semmilyen baráttal. Abba kell ezt hagynom, nem jó játék.