Thursday, September 25, 2008
which way?
Szval a nagy kérdés: inkább legyen az ember boldog egy rövid ideig tudván h utána nagyon rossz lesz, vagy hárítsa el a nagy érzelmeket elkerülvén a könnyeket. Nagyon sokat elmond sztem egy emberről h melyik utat választja. Én eddig bármikor azonnal tudtam h számomra melyik a helyes út. Mindig hittem abban, h a nagyon jó és aztán a nagyon rossz sokkal jobb mint a semmilyen. Gondolkodás nélkül, őszintén hittem benne. De ma beszélgettem Veroccsal, és ráébredtem, h jelenleg messze nem érzem én ezt ilyen biztosnak... Hol van az idealizmusom? Hol van a vágy a nagy érzelmekre? Akik megbántottak az elmúlt időszakban túl kevesek ahhoz h elvegyék tőlem, nem érdemlik meg. Nagyon nem. Csak vissza kell zökkenem? Nem hagyom magam, nem fog győzni a szürkeség, a nincs válasz, a már nem kellesz. Vissza az első útra.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Most azt gondolom, hogy a kérdés koránt sem olyan egyértelmű, mint ahogy akkor gondoltam, mikor erről beszéltünk. A véleményem nem változott, de csak nem olyan egyszerű. Szóval csak annyi, hogy a nagyon jó tényleg nagyon jó legyen, ne pedig valami, ami próbál jó lenni, mert úgy nem biztos hogy ez az igaz. De nem tudom. Mindenesetre most bebizonyítom neked, hogy visszazökkenj, meg mindenkinek, magamnak:)
Elolvastad a novellát?
Elolvastam még közvetlen akkor, és gondolkodtam is rajta...És valóban adott gey kis erőt ehhez a dologhoz:-)
Na de jóóó, hogy elolvastad, akkor mostmár egy csomót fogok erről beszélni, mert érteni fogod:) Én is elolvastam újra, és emlékszem, hogy egyszer valamilyen Gada-órán felolvastam az utolsó két mondatot, nem tudom miért, de mondjuk magamból azt is kinézem, hogy elsírtam magam rajta ott órán:)
Post a Comment