...én nem akarok korrekt lenni...

Nem akartam erről írni. De muszáj leírnom, kiküldenem a világba, egy csöppnyi reménnyel hátha elolvassa, mert különben csak őrlöm magamban, egyre jobban haraggá alakul, márpedig ezt tényleg nem akarom. Mert igazságtalan volt. Fél évig kapcsolat, igazi mély őszinte kapcsolat, aztán csúnya szakítás, sok-sok hiba és bántás, majd ismét barátság, helyre állt a béke. Vagy mégsem? „Külön utakra tévedtünk, ez már nem az a barátság, mint volt”. Az után az 1 óra után, amit utoljára töltöttünk egymás társaságában, azt kell h mondjam h ez már semmilyen barátság sem. Szép magyarázatok, h miért is, meg h ő nem akar megbántani, és a jelmondat: „én csak korrekt akarok lenni”. És ezzel ő köszöni szépen, tiszta lelkiismerettel távozna az életemből. Márpedig ez így nem fair. Az elmúlt egy évben mindig ott voltam, ahogy ő is nekem, bármiről tudtunk beszélni, és beszéltünk is. „Nem állt helyre a bizalom tavaly óta”. Ez az a mondat, ami a leginkább fáj. Mert vagy nem igaz, és csak kifogásként használta, vagy egy éven keresztül elég jól álcázta, h nem bízik bennem. És egyik variáció sem esik túl jól. Tudom, h ismerem, tudom h olyan dolgokról beszélt nekem, amikről keveseknek. És mi a helyzet az én bizalmammal? Mert hogy egy éven keresztül én bíztam benne, h bármit elmondhatok neki, és h ő is nyíltan és őszintén van benne ebben a barátságban. De mint már tudjuk, buta módon tévedtem. Az h ezt felhozta kifogásnak, az egész elmúlt egy évünket kérdőjelezte meg és ezt nagyon nehezen viselem. Nehezen viselem, h szánalmasnak éreztem magam, h én hülye mit próbálkoztam két hétig, h találkozzunk, nehezen viselem, h egy ember, aki 2éve elég erőteljesen benne van az életemben egyszer csak azt mondja, h bocsi, már nem tartok igényt a barátságodra, és végképp nehezen viselem, h ennyire mélyen érint a dolog. Én úgy álltam fel, h nem akarok rá haraggal gondolni, nem akarom semmissé tenni ezt az egy évet, de elég nehéz nem így hárítani. És utálom, h akárhányszor meglátom görcsbe rándul a gyomrom és szar kedvem lesz. Utálom, mert nem érdemli meg. Utálom h kimozdított a mederből, és végképp utálom h egy időre elvette az idealizmusomat. Kell idő h ne legyen bennem harag és sértettség. Nem akarok korrekt lenni, jogom van egy kicsit felháborodni.