igyekszem

Írni kéne.... történtek dolgok.

Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá h az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság.

Egy lehetőség elveszett. Igen, lelkes voltam az elején, olyan pont jól. Igazán szívből adtam volna egy esélyt a dolognak, elég erősnek éreztem magam ahhoz h megkűzdjek a nem túl optimális szituációval (szeged-békéscsaba-pest), kis gombóc a gyomorban, és sok türelem, h hátha csak idő kell a dolognak. Hát nem. Egyszerűen az ő részéről is ilyen hozzá állás kellett volna, ami nem volt meg. De tőle legalább kaptam egy smst, amiben kifejtette szépen és tisztességesen h köszi mégsem. Igaz, nem személyesen közölte, de az eltűnésnél ez is jobb. Minden csak viszonyítás kérdése. Sajnálom, de igazából nem lettem tőle különösebben rosszul, most úgy stagnálás van.

Össze kéne kapnom magam. Erőt venni magamon, olvasni, beadandót írni, órára járni, és nem hagyni h elengedjem magam. Feltöltődni türelemmel, figyelni az emberekre. (És ismét le kell szoknom a száj rágásról....)

De vannak ám jó dolgok is. Nagyon jók. Ott van a colour of the wonderful world (alias nézsi), akivel - különösebb érzelgősség nélkül:-) - nagyon jó és nagyon fontos, vera boldog, és hamarosan látom, valit egyre jobban imádom, és rájöttem h nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra és holnap még borozós szülinapra is megyünk. Öröm táncot most épp nem tudok járni, morcos lettem vmiért írás közben, de ha jól belegondolok, akkor nem nagyon panaszkodhatok semmiért... Csak fel kéne magam pofoznom az álomvilágból.

Ja, és immár biztos: terápiás hatással van rám a reggae buli. Kénytelen vagyok többet járni, kizárólag az egészségem és lelki egyensúlyom miatt. Orvosilag ajánlott, nem tehetek róla...