at night

Éjszaka teremnek a világmegváltó gondolatok. Igazából marhára el vagyok telve azzal h jajj milyen szar nekem, szegény én, egyedül vagyok, szükségem van erre, arra, bla bla bla... Ez annyira nem vezet sehova, h az már hihetetlen. Elegem van, unom magamat. Unom azt mondogatni, h Köszi, megvagyok. Nem ígérek semmit, mert a nagy fogadalmakban nem vagyok jó, de igyekszem. Például, h kevesebb olyan dolgot tegyek, amit aztán nem tudok elszámolni önmagammal, így az őszinteségem is csorbul valaki felé. Igyekszem jobban figyelni a világra, a körlüttem lévő emberekre. Szeretnék újra közelíteni aféle, aki akarok lenni, és nem csak ülni, bámulni, és hagyni h legyen a nagy semmi. Kár h az ember nem tudja valóban seggbe rúgni saját magát!