csevi

Elindultam reggel 9kor teniszezni. Hát hoztam a szokásos formánkat:
1. Tenisztáskával a hátamon leszálltam a villamosról, és mikor mentem át a síneken, megbotlottam és belementem egy emberbe.
2. Bementem egy kis boltba h vegyek vmi reggelit, és egy fordulattal levertem egy zacskó kekszet a tenisztáskámmal, majd mikor megfordultam h megnézzem h mit vertem le, a másik oldalt levertem 5 doboz sört amik szanaszét gurultak. Majd nagy elnézések közepette, lesütött szemmel, vásárlás nélkül távoztam a boltból. Sztem ez a kis szösszenet utólérhetetlen, egyszerűen művészet.
3. Mentem át a zebrán a teniszpályához, és egy kocsi megállt h átengedjen, majd megbotlottam elötte a zebrán. Ez már csak ilyen kis apróság, hab a tortán.
Igazán tehetséges vagyok nem? Igazi csevi, még régi szavajárásunkat hazsnálva. Vagy mondhatnám h lúzer, szerencsétlen, tipikus, nem meglepő, egyzserűen én:-)
De a tenisz nagyon jól esett, és rémisztő h mennyire nincs kondim, de ezentúl dolgozunk ezen. Nagyon jó volt kiadni egy kis energiát, erőt, teljes erőbedobással futni h elérd a rövidítést, úgy eltalálni a labdát h tökéletes az ütés (ez sajna nem fordul elő túl sokszor), és teljesen kizárni a pályán kívüli világot, csak belefeldkezni a játékba.