Kaszás Attila emlékest

Hihetetlen mennyire megigéz Ákos hangja. Először akkor éreztem ezt, mikor a Revans végén énekelt. Nem igazán tudnám megmondani, hogy miért, és pontosan mi, de mikor látom énekelni (és csak akkor) egyszerűen a belsőmig hatol. Érzem a gombócot a hasamba, hogy akármeddig tudnám így hallgatni, és mikor vége van, akkor azt, hogy nyomot hagyott bennem. Vasárnap megint éreztem. Az az egy szám, igazi művészet. Vmitől soha nem fogom elfelejti, mint ahogy a Revans záró dalát se felejtettem el.

Imádom, ahogy Alföldi felolvas, meg azt is ahogy beszél. Iszonyatosan leköt a hangneme, jóformán mindegy, hogy mit mond, de vasárnap még az is nagyon szép és odaillő volt amit felolvasott. És nem akart ő ott kiemelkedően szerepelni. Kiállt, megemlékezett, mint minden barát és kolléga, és aztán lement a színpadról.
Ráckevei Annna úgy szavalta el Szabó Lőrinctől a Nyitnikéket, ahogy azt még sosem hallottam. Zseniális volt, élt a vers, és olyan íve volt az egésznek, hogy sosem éreztem még ilyen jónak azt a verset.
Rájöttem, hogy Nagy-Kálózy Eszter hangja elképesztően bájos, bársonyos és elvarázsoló. Ez a hang tökéletes, hogy Shakespeare szöveget mondjon, de lehet, hogy ez csak nekem ilyen különleges, hiszen jóformán tudom minden során a általa szinkronizált film szövegének.
És jó volt h mindenki valóban azért volt ott, hogy megemlékezzen, és nem azért h szerepeljen és magára vonja a figyelmet. Szép volt nagyon.