2002 szeptemberétől decemberéig....

Annyira hihetetlen, hogy egy dal, pár ritmus és egy szöveg mennyire visszahozza az emlékeket. Nagyon rég nem hallgattam már ezeket a spanyol számokat, és most mikor elkezdődött a zene, azonnal visszarepültem az időben. Már négy éve volt, de becsukom a szemem és midenre emlékszem. Ott ülök az írósztalon, a nyitott ablak mellett miközben Kata takarít, hétvége van és rajtunk kívül nincs senki a koleszban... És érzem az épület szagát, DKNY parfümöt, mindent ami ott volt. Ahogy a focipályán feküdtünk este és néztük a csillagokat, mikor ültem a fűben és sírtam h Luca elment a SEKből Zircre és odajött hozzám az egyik sapnyol barátnőm, érzem az ízét annak a borzalmas zöldségnek amit néha adtak, és minden vacsorának. Előttem van a tanulószoba minden asztala, hogy ki hol ült, és h miről beszélgettem legelőször Angellel. Az a perc mikor meghallottam egy dalt és kirohantam sírva a szobából, mert másfél hónap után belőlem is kifakadt. Az utolsó esténk, mikor buliztunk, ahogy Pedroval táncoltam, és ahogy a többiek előadták a Ketchup koreográfiát az asztalon. Látom magam előtt a szemeket, a mosolyokat, ahogy meghatódott Don Marcos az ajándékunktól és mi gyűlöltük a világot h haza kell mennünk....