Azt hiszem a szombat esténk megér egy bejegyzést. Sokminden történt. Házibuli olaszoknál, soksok ivászat, szülinapi torta meglepinek. Észrevettem ahogy Gaetano a szeme sarkából figyeli az embereket, megpróbált békíteni, jó hangulatot csinálni. Beszélgettem zsuzsival és egyszercsak szóbajött a téma (ami már jópárszor FvM-ek közben), hogy nekem mit kéne máshogy csinálnom az én életemben, és egyszercsak kifakadt belőlem a sírás. Ott, mindenki, 25idegen előtt zokogtam, és valami rettenetesen jól esett. Nagyon nagyon rég szükségem volt már egy igazi, kiadós sírásra. Aztán mikor a konyhában már azon is sírtam h nincs a hűtőben sangría akkor iszonyat aranyos volt joci, odajött és megölelt, ami - ismervén joci fikiális érzelemkinyilvánításait- nagyon jól esett. Aztán mintha mi sem történt volna, mosolygás és nevetés volt az est további részében. Jól berúgtunk: első helyen joci végzett, aztán zsuzsi, én, gaetano és a többiek.... Miután a szomszéd megfenyegetett minket h kihívja a rendőrséget, 40-60 perc alatt sikerült is elmennünk a lakásból. Sok ember lassan mozog... Majd következik a részegség egyik mélypontja: a barrio. Ez az az egy óra, ami bizonyos embereknek teljesen ki is esett a tudatából másnapra, nekem csak az összefüggések vesztek el... Amikor egy literes sörösüveget a magasba tartva csoportvezetősdit játszom a fiatalokkal zsúfolt utcákon, és rettenetesen jól elvagyok magamba, amikor a jocinak 2 próbálkozásból egyszer sem sikerül pisilnie, amikor csak egy hajszálon (és pár pohárral több alkoholon) múlik h ne történjenek a társaságra veszélyes dolgok, amiknek nem biztos h vicces következményük lett volna... Nade sebaj, túléltül azt az egy órát, majd irány a kikötő táncolni!!!! Hát már nagyon kellett ez a kis tánc.... Alicatéban most először nem csak lötyögtem, egy cseppet sem fogtam magam vissza, úgy igazán, belülről és gátlások nélkül táncoltam igazi latin zenére. Nem az volt a lényeg h fiúkkal-e vagy sem (párral igen, de semmi számottevő tehetség), hanem h ott voltunk zsuzsival és nagyon nagyon nagyon jó volt... Kitáncoltam magamból az elmúlt egy hónapot, az biztos. Sztem még fogunk erre a helyre menni....
Aztán egy nagyon jó bocadillo a kikötőben, egy kis dühkitörés -kinek miért, aztán irány zsuzsi lakása... Fél7kor feküdtünk le. És a legviccesebb az volt mikor másnap megpróbáltuk összerakni az este eseményeit...
Igazi buli volt:-D